Az idő múlásának érzékelése ugyan szubjektív, azért a többség egyetért abban, hogy az életkorok számával az idő múlása gyorsabbnak tűnik. Miért lehet ez?
Az egyik legelterjedtebb magyarázat az úgynevezett “proportional time theory”. Eszerint egy tízéves gyerek számára egy év az életének 10 százaléka, míg egy ötvenéves embernek csupán a 2 százaléka. Vagyis idősebbként egy év elmúlása sokkal intenzívebbnek tűnik.
Ezenkívül más hatások is vannak. William James amerikai filozófus szerint például a megélt új élmények száma is sok mindent befolyásol. Gyerekkorban rengeteg új élmény ér bennünket, és az agyunk részletesebben dolgozza fel ezeket, ezért az idő „lassabbnak” tűnik. Felnőttkorban és idősebb korban viszont az életünk egyre inkább rutinszerűvé válik, kevesebb újdonságot tapasztalunk, így az idő gyorsabbnak érződik.
Ugyanakkor az agyi információfeldolgozás sebessége gyermekkorban gyorsabb, mert az idegrendszer rugalmassága (neuroplaszticitás) nagyobb. Ahogy öregszünk, az agyi információfeldolgozás lassul, és kevesebb emlékezetes pillanatot rögzítünk – vélik a neurológus szakemberek.
Emellett az idő érzékelésében a dopamin nevű neurotranszmitter szintje is szerepet játszik, ami az újdonságok és a figyelem fenntartásában fontos. Fiatal korban magasabb a dopaminszint, így jobban fókuszálunk az új élményekre, míg idősebb korban ennek csökkenése hozzájárulhat az idő gyorsuló érzékeléséhez.
Szóval ha úgy érzed, hogy idősödve egyre gyorsabban telik az idő, az nem a véletlen műve. Számos tényező együttes hatása miatt az életkor előrehaladtával egyre kevesebb új emléket raktározunk el, az időt pedig egyre kevésbé az események mennyisége, hanem inkább megszokott rutinjaink határozzák meg. Így az évek mintha észrevétlenül suhannának el mellettünk.
