„A kész jobb, mint a tökéletes.” Elsőre furcsán hangzik. Mintha az igénytelenséget dicsőítené. Pedig ennek pont az ellenkezője igaz. Ez a mondat – angolul done is better than perfect – nem a minőség rovására megy, hanem a haladás érdekében született. Arra emlékeztet, hogy nem a hibátlanság a cél, hanem az, hogy valami megtörténjen. Hogy elinduljunk. Hogy menet közben tanuljunk.
Az élet ritkán kínál ideális körülményeket. Nincs tökéletes pillanat, tökéletes tudás, tökéletes forma. Aki viszont képes úgy cselekedni, hogy közben még nem lát mindent tisztán, de hajlandó figyelni, alkalmazkodni, javítani – az messzebbre jut, mint aki kivár. A tapasztalat, az önismeret, a fejlődés nem előfeltétele a cselekvésnek, hanem következménye.
Ez a szemlélet különösen fontos a mindennapi életben. Amikor nem tudsz minden reggelt tökéletesen indítani, de mégis elindulsz. Amikor nem tudsz mindent a témáról, ám mégis beszélgetsz róla. Amikor nem tökéletesen jön ki, de legalább kimondod. A mozdulat, az elindulás, a gyakorlás többet ér, mint a hosszan dédelgetett elképzelés arról, hogy mi lenne az ideális.
Menet közben tanulni nem kompromisszum. Hanem az egyik legreálisabb működési módunk. A „kész jobb, mint a tökéletes” pedig nem engedékenység – hanem bátorság. Annak a bátorsága, hogy vállaljuk a folyamatot – nem csak az eredményt.
