A szenzoros túlterhelés nem valami nagy, drámai dolog. Inkább olyan, mint amikor az idegrendszerednek túl sok mindent kell egyszerre feldolgoznia, és elfárad benne.
A szenzoros túlterhelés akkor alakul ki, amikor több inger ér, mint amennyit az agyad kényelmesen kezelni tud. Hangok, fények, szagok, érintések, vizuális ingerek, társas helyzetek. Ezek nem külön-külön sokak, hanem összeadódnak.
Sok embernél az agy automatikusan kiszűri a kevésbé fontos ingereket. Egy hűtő zúgása, az utcazaj vagy az erős fény ott van, de a háttérben marad. Szenzoros érzékenységnél ez a szűrés kevésbé működik. Az ingerek nem halkulnak le, hanem mind egyszerre vannak jelen. Mintha minden egyformán figyelmet kérne.
Ilyenkor a tested jelez. Hirtelen fáradtság, fejfájás, feszültség. Ingerlékenység, sírás közeli állapot. Nehéz dönteni, nehéz beszélni, és megjelenik az érzés, hogy „most már tényleg túl sok”.
Fontos, hogy ez nem mindig az adott pillanat miatt történik. Lehet, hogy már reggel óta sok inger ért. Lehet, hogy napok óta nem pihent az idegrendszered. Ilyenkor egy apróság is elég ahhoz, hogy túlcsorduljon.
Honnan tudhatod, hogy szenzorosan túlterhelt vagy? Ha csendben, kevesebb inger mellett javul az állapotod. Ha nem megoldásokat keresel, hanem nyugalmat. Ha nem társaságra vágysz, hanem térre.
És ami igazán fontos: a szenzoros túlterhelés nem gyengeség, nem hiszti, nem túlérzékenység. Ez az idegrendszered jelzése, hogy most pihenésre van szüksége.
Minél hamarabb felismered ezt, annál könnyebb együttműködni vele. És annál kevesebb erőfeszítésbe kerül visszatalálni az egyensúlyhoz.
