Van egy furcsa ellentmondás abban, ahogy ma élünk. Folyton jobb élményekre hajtunk, gyorsabb örömökre, azonnali kielégülésre. Minden egy kattintásra van: film, étel, válaszok, visszajelzés. És közben egyre kevésbé élvezzük azt, amit megkapunk. Ennek a folyamatnak egy része ott kezdődik, hogy kiszorult az életünkből a várakozás.
Azt gondolnánk, hogy a jó érzés akkor jön, amikor végre megtörténik valami, amikor megkapjuk, amit akartunk, amikor elérjük a célt. De sokszor nem ott van a csúcs, hanem előtte. Amikor még csak közeledik. Amikor számítunk rá. Amikor elképzeljük. Ez az a szakasz, amit ma szinte teljesen kiiktattunk.
Régebben természetes volt, hogy várunk dolgokra. Egy levélre, egy találkozásra, egy utazásra, egy filmre a moziban. Még egy egyszerű vacsorára is. És ez a várakozás nem üres idő volt. Tele volt feszültséggel, kíváncsisággal, apró elképzelésekkel. Az agyunk ilyenkor már „dolgozott” az élményen. Ma viszont ha eszünkbe jut valami, megrendeljük. Ha unatkozunk, megnyitunk egy appot. Ha kíváncsiak vagyunk, azonnal rákeresünk. Nincs tere a várakozásnak, és ezzel együtt elveszítjük azt a részt is, ami gyakran az élmény legintenzívebb része volt.
Gondolj bele, hányszor volt már, hogy jobban élvezted egy utazás tervezését, mint magát az utazást. Nézegetted a képeket, elképzelted, hol fogsz ülni, mit fogsz enni, milyen lesz ott lenni. Aztán amikor végre odaértél, jó volt, de valahogy rövidebbnek, laposabbnak tűnt, mint amit előre átéltél. Ez nem hiba benned. Egyszerűen az történik, hogy a vágy és a várakozás fázisa sokszor erősebb, mint maga a beteljesülés, és ha ezt a fázist lerövidítjük vagy teljesen kivesszük, akkor az egész élmény összeesik.
Ez az oka annak is, hogy az azonnali dolgok furcsán üresek tudnak lenni. Megrendeled, megérkezik, kibontod, kész. Nincs története, nincs íve, nincs felépülése, és ezért nincs igazán súlya sem. Nem az a megoldás, hogy visszamegyünk egy lassabb világba, ez nem reális, de azt érdemes észrevenni, hogy nem minden várakozás rossz dolog. Sőt, lehet, hogy pont az az egyik legértékesebb része annak, amit élménynek hívunk.
Talán nem kellene mindig azonnal válaszolni minden késztetésre. Nem kell rögtön megnézni a következő részt, nem kell aznap megrendelni, ami eszünkbe jut. Néha érdemes hagyni egy kis időt, hogy legyen mit várni. Mert lehet, hogy nem az a kérdés, mennyi jó dolog történik velünk, hanem az, hogy van-e időnk várni rájuk.
