Van egy dán szó, amire magyarul nincs igazán jó fordítás: overskud. Nagyjából azt jelenti, hogy marad benned energia az élethez.
Nem az, hogy produktív voltál. Nem az, hogy kipipáltad a teendőlistát. Hanem az, hogy egy nap végén még van benned türelem, figyelem, kíváncsiság. Hogy nem csak túlélni próbálsz, hanem jelen is tudsz lenni.
Ismerős az a nap, amikor minden rendben van, mégis teljesen lemerülsz? Dolgozol, válaszolsz, intézkedsz, haladsz. Aztán este valaki beszélni kezd hozzád, és azt érzed, nincs már mit adnod. Nem történt semmi különös, mégis elfogytál.
A dánok erre mondják: nincs overskud-od.
És ez nem (csak) idő kérdése. Inkább a mentális kapacitásé. Ugyanaz a nap valakit teljesen kimerít, másnak meg még marad energiája egy sétára vagy egy normális beszélgetésre. A különbség gyakran az apró dolgokban van.
Az overskud-ot nem a nagy, látványos dolgok viszik el, hanem a sok kicsi. A folyamatos megszakítások. A döntések, amiket egész nap hozni kell. A félbehagyott feladatok. Az, hogy mindig “elérhető” vagy.
És ugyanígy nem nagy életmódváltások hozzák vissza, hanem apró változtatások. Kevesebb döntés egy napra. Egy-két dolog, amit tényleg befejezel. Rövid, valódi szünetek, amikor nem a telefonodat nézed. Olyan idő, ami nincs teljesen telepakolva.
Az overskud tehát nem valami extra dolog. Inkább egy jelzés. Ha nincs, akkor valami túl sok. Ha van, akkor kezd helyreállni az egyensúly.
Talán nem az a kérdés, hogy mennyi mindent tudsz még belepréselni a napodba, hanem az, hogy marad-e benned valami a végére.
