Az ichigo ichie egy japán kifejezés, amit gyakran úgy fordítanak: „egy élet, egy találkozás” vagy „egyszeri alkalom”. A lényege egyszerű: minden pillanat megismételhetetlen. Még akkor is, ha ugyanazzal az emberrel találkozunk, ugyanazon a helyen, ugyanabban az időben, az a helyzet már soha nem lesz pontosan ugyanolyan.
Ez a gondolat ma különösen fontos, mert sokszor csak testben vagyunk jelen. Beszélgetünk, de közben a telefonunkra nézünk. Pihenünk, de fejben már a következő feladaton járunk. Eszünk, sétálunk, dolgozunk, találkozunk, mégis gyakran automatikusan működünk.
Az ichigo ichie nem azt jelenti, hogy minden pillanatot tökéletesen kell megélni. Nem kell folyamatosan meghatódni az élet szépségén. Inkább arra hív, hogy vegyük észre: ami most történik, az nem csak átvezetés valami fontosabbhoz. Ez is az életünk része.
Egy egyszerű kávé reggel. Egy mondat valakitől, akit szeretünk. Egy nevetés vacsora közben. Egy csendes séta hazafelé. Ezek apró dolgoknak tűnnek, mégis sokszor ezekből áll össze az, amire később emlékezünk.
Szakmai szempontból a jelenlét azért is lényeges, mert a figyelmünk folyamatos szétszórása kimeríti az idegrendszert. Amikor mindig több helyen próbálunk lenni fejben, nehezebben kapcsolódunk, nehezebben pihenünk és kevésbé érzékeljük, mire van valójában szükségünk.
Az ichigo ichie egy finom emlékeztető: nem kell lassú életet élnünk ahhoz, hogy tudatosabban éljünk. Elég néha megállni egy pillanatra, félretenni a telefont, meghallani a másikat, megérezni a saját jelenlétünket.
