Lehet, hogy egy múzeumlátogatás, egy esti koncert vagy akár egy mozizás nemcsak kikapcsol, hanem a szervezet öregedésére is kedvezően hathat. Egy új kutatás szerint azoknak, akik rendszeresen vesznek részt kulturális programokon, a fiziológiai életkora alacsonyabb lehet, vagyis a testük bizonyos szempontból fiatalosabban működik, mint kevésbé aktív társaiké.
A Journal of Epidemiology and Community Health című folyóiratban megjelent tanulmány az angliai English Longitudinal Study of Ageing adatait elemezte. A kutatók 1899, ötven év feletti felnőtt egészségi állapotát és kulturális szokásait követték több éven át. A fiziológiai életkort tíz különböző egészségügyi mutató alapján becsülték meg, többek között a vérnyomás, a tüdőfunkció, a vércukorszint, a koleszterinszint, a testtömegindex, a kézerő és a járási sebesség figyelembevételével. Ez a mutató nem azt jelzi, hány gyertya kerül a születésnapi tortára, hanem azt, mennyire jól működik a szervezet.
A résztvevők arról is beszámoltak, milyen gyakran járnak moziba, múzeumba, galériába, színházba, koncertre vagy operába. Az eredmények alapján a kulturálisan aktívabb csoport átlagos fiziológiai életkora 66,9 év volt, míg a ritkábban részt vevőké 69,9 év. Ez közel három év különbség, ami első hallásra meglepően soknak tűnik.
A kapcsolat akkor is megmaradt, amikor a kutatók figyelembe vették a jövedelmet, a munkavállalási helyzetet és a krónikus betegségeket. Minden egyes pontnyi növekedés a kulturális aktivitási skálán átlagosan körülbelül 31 nappal alacsonyabb fiziológiai életkorral járt együtt. Vagyis nem feltétlenül kell hetente operába járni: már a néhány havonta ismétlődő programok is összefüggést mutattak a kedvezőbb értékekkel.
Persze ebből még nem következik, hogy egy színházjegy önmagában lassítja az öregedést. A vizsgálat megfigyeléses volt, ezért az is elképzelhető, hogy az eleve jobb egészségi állapotú emberek könnyebben jutnak el programokra. A kutatók szerint azonban a kulturális élmények több úton is támogathatják az egészséget: erősíthetik a társas kapcsolatokat, javíthatják a mentális jóllétet, új ingereket adhatnak, és aktívabb életmódra ösztönözhetnek.
A tanulság tehát nem az, hogy a mozi kiváltja a mozgást, hanem az, hogy az egészséges öregedéshez a társas és szellemi aktivitás is hozzátartozhat. Ha pedig a kulturális programok olcsóbban és könnyebben elérhetők lennének, az már nemcsak szórakozási, hanem közegészségügyi kérdés is lehetne.
