Az emberi jóllét két alapvető összetevője a hedonikus és az eudaimonikus jólét. Az előbbi az örömre, az élvezetekre és a kellemes élmények keresésére épül – olyan dolgokra, mint a pihenés, a szórakozás vagy egy finom étel. Az utóbbi mélyebb réteget képvisel: az élet értelmének megtalálását, a személyes célok követését, a belső fejlődést és a másokhoz való tartalmas kapcsolódást.
A pszichológiai kutatások szerint – többek között Carol Ryff és Barbara Fredrickson munkái alapján – a kiegyensúlyozott élethez mindkét típusú jólétre szükség van. Az egyik pillanatnyi örömöt ad, a másik hosszú távon tesz elégedettebbé. Ha kizárólag az élvezetekre épül az élet, az könnyen felszínessé válhat. Ugyanakkor, ha valaki csak célokat hajszol, miközben elhanyagolja az örömforrásokat, idővel kiéghet.
De mi a helyes arány?
Bár az arányokra nincs általános érvényű szabály, a kutatások alapján egy körülbelüli egyensúly így nézhet ki: Az életvitel nagyjából 60 százaléka épüljön olyan tevékenységekre, amik értelmet adnak, kihívást jelentenek és hozzájárulnak a személyes fejlődéshez – ez az eudaimonikus oldal. A fennmaradó 40 százalék szóljon a kikapcsolódásról, a feltöltődésről, az egyszerű örömökről – ez a hedonikus oldal.
Nyilván az egyensúly nem mérhető matematikai pontossággal, inkább egyfajta belső iránytűként érdemes rá tekinteni. A cél az, hogy ne csak jól érezzük magunkat a jelenben, hanem hosszú távon is értékesnek, tartalmasnak lássuk az életünket.
Mindez egyébként egy körforgás is…
Ha a hosszú távú boldogságra fókuszálunk és tudatosan építjük az életünket értelmes célok és a személyes fejlődés mentén, akkor a mindennapi pillanatok is más szemszögből jelennek meg. A jelen örömei nemcsak múló élvezetek lesznek, hanem valódi értéket képviselnek a nagyobb képben. A tudatosság, hogy az életünknek van célja és iránya, mélyebb jelentést ad a mindennapi tapasztalatoknak, így a pillanatok valóban gazdagabbak és tartalmasabbak lehetnek. A boldogság így nemcsak egy elérendő cél, hanem egy folyamatos, élvezhető folyamat is.
