A legtöbben úgy gondolunk a hobbira, mint valami extra dologra: jó, ha van, de nem létkérdés. Pedig kutatások szerint ennek épp az ellenkezője igaz. Egy több mint 90 ezer fős vizsgálat (Euronews, 2023) például kimutatta, hogy Dániában az idősebb emberek 96 százaléka, Svédországban pedig 95,8 százaléka aktívan foglalkozik valamilyen hobbival. És ez nagy valószínűséggel össze is függ azzal, hogy ezen országok lakói a világ legboldogabbjai között vannak. Nagyon úgy tűnik tehát, hogy a hobbi nemcsak elfoglaltságot ad, hanem erőforrás is: mentális, érzelmi és közösségi szinten egyaránt.
Mit mond a pszichológia?
A pozitív hatás mögött világos pszichológiai magyarázat áll. Az úgynevezett DRAMMA-modell szerint a rendszeres hobbi tevékenységek segítenek kiszakadni a napi terhelésből, elmélyülést kínálnak, fejlesztik az önállóságot, sikerélményt adnak, értelmet közvetítenek és közösségi kapcsolódásokat építenek. Ezek mind olyan alapvető emberi szükségletek, amik nélkül a hosszú távú jóllét nem fenntartható.
Persze nem arról van szó, hogy a hobbi megold minden problémát. De hosszú távon védőháló lehet a kiégés, a mentális fáradtság és az érzelmi elzáródás ellen. A hangsúly nem azon van, hogy mivel foglalkozunk, hanem azon, hogy rendszeresen csináljuk, belső indíttatásból, örömből, nem pedig elvárásból.
A hobbi tehát nem időpazarlás. Inkább befektetés abba, hogy mentálisan frissek, emberileg kapcsolódóak és hosszú távon elégedettek maradjunk. És bár nem mindenki él “skandináv keretek” között, az ottani arányok mégis emlékeztetnek arra: boldogságot nemcsak keresni lehet, hanem építeni is. Akár hetente pár órával, ami csak magunkról szól.
