Van valami különösen jó abban a pillanatban, amikor a szabadság még előttünk van. Még nem pakoltunk be rendesen, még nem indultunk el, még nem kerestük idegesen a beszállókártyát vagy a szállás címét, de fejben már ott vagyunk. Elképzeljük a reggelt, amikor nem szól az ébresztő. A kávét, amit nem két e-mail között iszunk meg. A délutánt, amikor nem kell sietni sehova. És lehet, hogy épp ez az egyik legjobb része az egésznek.
A szabadság hatása ugyanis nem feltétlenül az első nyaralási nappal kezdődik. Sokszor már a várakozás is feltölt. Amikor tervezgetünk, képeket nézegetünk, kiválasztjuk a helyet, fejben összeállítjuk, mit szeretnénk csinálni, az agyunk már előre elkezdi „ízlelgetni” az élményt. Ez nem önámítás, hanem nagyon is emberi működés. A jó dolgokra való várakozás örömöt ad, mert kiszakít a hétköznapi mókuskerékből, és közvetít valamit, amire lehet számítani.
Éppen ezért a szabadság nem csak arról szól, hány napot töltünk távol. Arról is, hogyan készülünk rá. Ha az utazás előtti időszak csak kapkodásból, túlórákból, last minute beszerzésekből és stresszes szervezésből áll, akkor könnyen elveszítjük ezt az előzetes örömöt. Pedig a várakozás lehetne a pihenés első lépcsője. Egy lassan összeírt lista, egy nyugodt esti beszélgetés arról, mit szeretnénk csinálni, vagy akár az a gondolat, hogy „már csak pár nap”, sokat hozzáadhat az élményhez.
A legjobb szabadság talán nem akkor kezdődik, amikor becsukjuk magunk mögött az ajtót. Hanem akkor, amikor először érezzük, hogy hamarosan levegőhöz jutunk. Amikor a naptárban ott van néhány szabad nap, és ez már önmagában könnyebbé teszi a hetet. Néha nem is az utazás a legnagyobb ajándék, hanem az a jóleső tudat, hogy valami pihentető, szabad és ránk szabott dolog vár ránk.
