Ugye ismerős az a pillanat, amikor valaki furcsán reagál valamire, és te csak nézel, hogy „Ez most mi volt?” Aztán jön a belső elemzés: „Biztos haragszik rám.” „Lehet, hogy rossz napja van.” „Vagy talán csak el van varázsolva a saját gondolataiban.” Ilyenkor nem csak egyszerűen gondolkodunk – épp mentalizálunk.
Ez a szó elsőre tudományosan hangzik, de valójában mindannyian csináljuk, nap mint nap. A mentalizáció az a képességünk, hogy bele tudjuk képzelni magunkat a másik ember fejébe és szívébe. Hogy értsük, mit érezhet, mire gondolhat és mi lehet a viselkedése mögött. De ez nem csak másokról szól – saját magunkkal kapcsolatban is működik: „Miért bántott meg az a mondat annyira?” „Miért reagáltam túl egy teljesen hétköznapi helyzetet?” Ez is mentalizáció.
A helyzet az, hogy ez a képesség nem működik automatikusan, főleg stressz alatt, vagy amikor érzelmileg túl vagyunk terhelve. Ilyenkor hajlamosak vagyunk félreérteni másokat, túlgondolni dolgokat, vagy éppen teljesen elvágni magunkat attól, amit a másik érez. És ez bizony hatással van a kapcsolatainkra, a munkahelyi kommunikációnkra, sőt arra is, hogy mennyire értjük saját magunkat.
A jó hír az, hogy a mentalizáció tanulható és fejleszthető.
Nem kell pszichológusnak lenni hozzá – elég, ha néha megállunk és megkérdezzük magunktól: „Mi járhat most a másik fejében?” vagy „Mi mozgat engem ebben a helyzetben valójában?” Ez a kis belső hang lehet a különbség egy veszekedés és egy mélyebb megértés között.
Persze ez idő és felelősség, de megéri gyakorolni a mentalizációt – sokkal kiegyensúlyozottabbak lehetünk a segítségével.
A mai rohanásban, amikor mindenki gyors válaszokat és egyértelmű reakciókat vár, hatalmas dolog, ha képesek vagyunk türelmesebben, nagyobb kíváncsisággal jelen lenni egymás mellett. Nem kell mindig mindent tudni vagy érteni – néha elég csak elhinni, hogy a másiknak is van egy belső világa, ami épp annyira bonyolult, mint a miénk.
Szóval ha valaki legközelebb „furcsán” viselkedik, ne zárd le egy vállrándítással. Próbálj meg ráhangolódni. Hátha nem is olyan bonyolult megérteni őt – csak kicsit más szemüvegen keresztül kell nézni a helyzetet.
