Évek óta csökken az emberek által munkával eltöltött órák száma, mégis egyre elfoglaltabbak vagyunk. Miért van ez?
A felmérések szerint elvben több időnk jutna manapság a szabadidőre, a családra, mégis úgy érezzük, hogy kevés a 24 óra. Hogy is van ez?
A szakértők úgy vélik, nem a munkaórák számában keresendő a túlzott elfoglaltság érzésének az oka. Sokkal inkább a munka típusában. Régen a munkának egyértelmű határai voltak. Ami a fizikai és a mentális munkavégzésre egyaránt érvényes volt. Korábban a munka végeztével az otthon töltött idő valóban szabadidő volt. Ma viszont hazavisszük a munkát. Állandó készenlétben kell lennünk, és így nem igazán tudunk jelen lenni a munkán kívüli programokban. Így érthető módon azt érezzük, hogy folyamatosan dolgozunk és nem jut idő semmi másra, csak a munkára.
Ráadásul a mai munkatípusokra, feladatokra jellemző, hogy mindig tehetünk többet…
Amit ki is kényszerít a társadalom, hiszen ha én nem teszek bele pluszt, más majd beleteszi. A verseny pedig nem kevesebb célért megy, mint a megélhetés, az életszínvonal fenntartása. Vagyis akármi van, produktívnak kell lenni.
Mindezek mellett manapság a tétlenség egyáltalán nem tekinthető produktívnak. Azaz, ha nem állunk készen a munkára, már rosszul is érezzük magunkat. Összegezve: amikor hazaértünk a munkából, akkor is elfoglaltnak kell lennünk. Fura módon akkor érezzük jól magunkat, ha túlterheltek vagyunk. Ez jelenti ugyanis azt, hogy értékesek vagyunk. Ami természetesen egy eléggé torz megközelítés. Főleg, hogy a kutatások szerint a túlzott elfoglaltság, a munkaidő utáni teljesítménynövelésre való törekvés egyáltalán nem tesz minket extrán produktívvá. Sőt. Valójában kimerít minket és csökkenti a teljesítőképességet.
És akkor itt érkezünk el oda, hogy az egésznek semmi haszna. Hiszen nem vagyunk produktívabbak és még időnk sincs a szabadidőre, a családra…
Ha ezt átgondoljuk, belátjuk, hogy bizony fontos meghúzni a határokat a munka és a magánélet között. És ne tartsunk attól, hogy ez hátránnyal jár. Ha változtatunk, akkor hamar megtapasztaljuk, hogy erősödik a jóllétérzésünk, és a munkahelyi feladatokkal sem fogunk lemaradni. Tegyél egy próbát! Kezdd kicsiben – mondjuk egy-egy nappal -, és meglátod, a módszer működik.
A bejegyzéshez az inspirációt az unplugged.rest oldal cikke adta.
