A boldogság manapság szinte kötelező életcél lett. Közhelyes plakátok, motivációs idézetek, self-help könyvek tömege sulykolja: „Csak akarj boldog lenni, és az leszel.” De mi van akkor, ha épp ez az akarás az, ami eltávolít minket tőle?
Kutatások szerint minél tudatosabban és intenzívebben kergetjük a boldogságot, annál nagyobb eséllyel érezzük magunkat boldogtalannak. Ez nem hangzatos vélemény, hanem tudományosan alátámasztott tény. Az egyik legfigyelemreméltóbb tanulmányt Iris Mauss és munkatársai készítették: kimutatták, hogy azok az emberek, akik túl nagy értéket tulajdonítanak a boldogságnak – tehát elvárják maguktól, hogy boldogok legyenek –, valójában kevésbé elégedettek az életükkel. Az elvárás ugyanis olyan magasra teszi a lécet, amit a hétköznapi élet ritkán tud megugrani. És amikor nem ugrik, jön a csalódottság, az önvád, jönnek a „miért nem vagyok boldog, amikor minden adott hozzá?” típusú kérdések, amik mélyebbre húznak.
Hasonló következtetésre jutott a Rutgers Egyetem és a Torontói Egyetem közös kutatása is. Ebben azt találták, hogy amikor az emberek a boldogságot célként kezelik – tehát nem megélik, hanem el akarják érni –, elkezdik úgy érezni, hogy nincs elég idejük. Az időhiány érzete pedig tovább csökkenti a jólétet. Ironikus módon épp az a vágy, hogy boldogok legyünk, az teszi lehetetlenné, hogy ténylegesen boldognak érezzük magunkat. Minél inkább próbáljuk „elérni” a boldogságot, mint valami terméket vagy státuszt, annál inkább kicsúszik a kezünkből.
A probléma mélyén az a torz elképzelés áll, hogy a boldogságnak egy folyamatos, magas szintű állapotnak kell lennie. De az élet nem így működik. A boldogság nem állandó – hanem pillanatnyi. És épp ebben rejlik az értéke. Ha ezt nem fogadjuk el, akkor mindig többet akarunk majd, és soha nem lesz elég.
A tanulság? A boldogság nem projekt. Nem valami, amit teljesíteni kell. Minél kevésbé hajszoljuk, annál több esélyünk van rá, hogy rátalálunk. Ha engedjük, hogy ott legyen a hétköznapok apró pillanataiban, és nem próbáljuk mindenáron kimaxolni, akkor nemcsak boldogabbak lehetünk – hanem végre meg is élhetjük azt, amit eddig csak kergettünk.
