Vannak pillanatok, amikor egyszerűen nincs mit csinálni. Nincs inger, nincs feladat, csak az üresjárat. Ilyenkor hajlamosak vagyunk kellemetlennek érezni a helyzetet – mintha az unalom egyenlő lenne a tétlenséggel vagy az időpocsékolással. Pedig éppen ezekben a látszólag semmitmondó percekben kezd el dolgozni az agy egy másik üzemmódban.
Kutatások is alátámasztják, hogy az unalom nem egy zavaró tényező, hanem egyfajta mentális „jelzés”: az agy ilyenkor veszi észre, hogy a jelenlegi környezet vagy tevékenység nem elég izgalmas, ezért máshol keres stimulációt. És pontosan ez a keresés az, ami beindítja a kreatív gondolkodást. Olyan agyi területek aktiválódnak, amelyek a jövőre vonatkozó tervezést, a problémamegoldást vagy az új ötletek kialakítását segítik.
Nem véletlen, hogy monoton, ismétlődő feladatok után – mint például számok másolása vagy rizsszemek számlálása – az emberek gyakran frissebb, eredetibb gondolatokkal állnak elő. Ilyenkor az agy egyfajta „reseten” megy keresztül: megtisztul a napi zajtól, és új mintázatok kialakítására lesz képes.
Az unalom teret ad az önreflexiónak is, ami ugyancsak alapfeltétele a mélyebb gondolkodásnak és a valódi fejlődésnek.
Éppen ezért érdemes tudatosan időt hagyni ezekre az üresjáratokra. Nem kell minden percet maximalizálni vagy produktívan kihasználni. Néha pont az a legnagyobb előrelépés, ha hagyjuk, hogy kicsit unatkozzunk – mert lehet, hogy ez vezet el ahhoz az ötlethez, gondolathoz vagy felismeréshez, amit régóta keresünk.
