Van az a pillanat, amikor egyetlen mondat teljesen kibillent. Nem történik semmi látványos. Csak valaki furcsán válaszol. Nem olyan hangon szól, ahogy vártad. Későn ír vissza. Megjegyez valamit, ami talán nem is bántásnak indult, de benned mégis elindít valamit.
Először csak egy apró feszültség. Aztán gyorsabban ver a szíved, összeugrik a gyomrod, megfeszül a vállad. Mire észbe kapsz, fejben már újrajátszod a helyzetet, keresed, mit kellett volna mondanod, és próbálod megfejteni, pontosan mit jelentett a másik mondata.
Ennek biztosan így kell lennie? Biológiailag nem feltétlenül…
Itt jön a képbe a 90 másodperces szabály. A megfigyelést dr. Jill Bolte Taylor neuroanatómushoz kötik. A gondolat szerint egy érzelmi reakció testi, idegrendszeri hulláma nagyjából másfél perc alatt végig tud futni rajtunk, ha nem kezdjük el újra és újra gondolatokkal táplálni. Ez nem azt jelenti, hogy 90 másodperc után minden érzés eltűnik. Inkább azt, hogy a test első, automatikus reakciója sokszor gyorsabb, mint a történet, amit utána köréje építünk.
Amikor valami felzaklat, a tested azonnal reagál. Megváltozhat a légzésed, gyorsulhat a pulzusod, megfeszülhet az állkapcsod, összeszorulhat a gyomrod. Az agyad érzékeli, hogy valami fontos történt, és felkészít arra, hogy reagálj. Ez lehet düh, félelem, szégyen, csalódottság vagy szorongás.
A nehéz rész általában nem is maga az első hullám. Hanem az, ami utána jön.
Elkezdjük értelmezni a helyzetet. „Biztos direkt mondta.” „Már megint velem történik.” „Ezt nem kellett volna hagynom.” „Miért nem válaszoltam jobban?” Ilyenkor az érzelem nem egyszerűen tovább tart, hanem újraindul. A test már talán csillapodna, de a fejünk újabb és újabb okot ad neki, hogy maradjon.
És itt kéne kicsit megállni.
Ezért lehet hasznos a 90 másodperces szabály. Nem varázstrükk és nem is arra való, hogy letagadd, amit érzel. Sokkal inkább egy kis szünet a reakció és a válasz között.
Amikor legközelebb elönt valami, próbáld meg nem azonnal megmagyarázni. Ne küldd el rögtön az üzenetet. Ne döntsd el az első fél percben, hogy pontosan mit jelent a másik mondata. Csak figyeld meg, mi történik a testedben. Hol érzed? A mellkasodban? A torkodban? A gyomrodban? Változik, erősödik, enyhül?
Néha már az is sokat számít, ha nem tápláljuk az érzésre, hanem hagyjuk lefutni az első hullámot. Mert nem mindig az érzés tart sokáig. Inkább az, amit hozzámesélünk.
