A legtöbben úgy élünk, hogy a jelen számunkra csak átmenet. Majd akkor leszünk rendben, ha lefogyunk, ha több pénzt keresünk, ha rendeződik egy kapcsolat, ha elmúlik egy nehéz időszak. A belső mondat ismerős: „majd akkor leszek jól, ha…”.
Pszichológiai szempontból ez érthető. Az agyunk problémamegoldásra és túlélésre van hangolva. Folyamatosan pásztázza a környezetet, keresi, mi hiányzik, min kell javítani, mit kell megszerezni vagy elkerülni. Ez a működés régen evolúciós előny volt, de a modern életben könnyen krónikus elégedetlenséghez vezet. Amint elérünk egy célt, rövid ideig elégedettek vagyunk, majd a figyelem már a következő hiányra ugrik. Ezt hívja a szakirodalom hedonikus adaptációnak.
A gond persze nem a vágyakkal van. A célok motiválnak, irányt adnak, fejlődésre ösztönöznek. A probléma ott kezdődik, amikor a jelen pillanatot puszta eszközzé fokozzuk le egy elképzelt jövő érdekében. Ilyenkor a „most” sosem elég. A belső béke mindig egy következő feltételhez kötött állapot marad.
A mindfulness és a jelenlét gyakorlata nem azt jelenti, hogy feladjuk a változtatás szándékát. Sokkal inkább azt, hogy különválasztjuk a tényeket a gondolatoktól. A tény az, ami épp történik: itt ülünk, olvassuk ezeket a sorokat, lélegzünk. A „mi lett volna, ha” és a „bárcsak” már mentális történet. Amikor észrevesszük ezt a különbséget, csökken a belső feszültség. Az idegrendszer megnyugszik, a figyelem stabilabbá válik.
Különösen fontos ez nehéz időszakokban. Elfogadás alatt nem azt értjük, hogy egy fájdalmas helyzet jó vagy kívánatos. Az elfogadás azt jelenti, hogy egy pillanatra abbahagyjuk a valóság elleni belső harcot. Ez bizonyítottan csökkenti a stresszreakció intenzitását, és több mentális erőforrást szabadít fel a valódi cselekvéshez.
A jelen pillanat az egyetlen, ami ténylegesen rendelkezésre áll. A változás mindig időben történik, de mindig a mostból indul. Amikor a „nem elég” üzenet helyett azt gyakoroljuk, hogy észrevesszük, mi van már most is rendben, nem passzívvá válunk, hanem stabilabb alapra helyezzük a működésünket.
