Reggel, amikor még csend van benned és körülötted, az elméd nyitott, mint egy tiszta lap. Amit ilyenkor beengedsz – gondolatot, hangulatot, feladatot –, az megadja a nap alaphangját. A legtöbben azonban ezt a pillanatot automatikusan átengedjük a külvilágnak: a híreknek, a teendőknek, a sürgetésnek. Pedig pont ekkor kellene megállni egy pillanatra, és felállítani a saját mentális szűrőnket.
Ez a szűrő nem más, mint egy tudatos iránybeállítás: annak meghatározása, hogy mire akarod fókuszálni a figyelmedet. Ha nem te döntöd el, mi számít ma fontosnak, akkor majd más dönt helyetted – és a napod reakciók sorozatává válik.
Ehhez elég néhány egyszerű kérdés, mielőtt még elindulna a rohanás:
- Mi a mai legfontosabb célom?
- Milyen érzést szeretnék a nap végén megtapasztalni?
- Mit nem engedek, hogy elvigye az energiámat?
Ezek nem nagy szavak, hanem irányjelzők. Ha pár másodpercre megfogalmazod a válaszokat, az elméd automatikusan elkezdi ehhez igazítani a figyelmet és a döntéseket. A beérkező információkat – helyzeteket, beszélgetéseket, konfliktusokat – már ezen a szűrőn keresztül látod. Tudni fogod, mi érdemel energiát, és mi csak zaj.
Ez az apró reggeli tudatosság nem időt vesz el, hanem visszaadja azt. Mert a nap nem attól lesz produktív, hogy több dolgot csinálsz meg, hanem attól, hogy a megfelelő dolgokra figyelsz.
Aki minden reggel beállítja a saját mentális szűrőjét, az nem sodródik – irányt tart.
