Az intelligencia fogalma sokáig egyszerűnek tűnt. Több mint száz éve az IQ mondta meg, mennyire „okos” valaki. Aztán jött az EQ, az érzelmi intelligencia, ami rámutatott arra, hogy az emberekkel való bánásmód, az empátia és az önismeret legalább olyan fontos, mint a logikus gondolkodás.
Most viszont egy új korszakban élünk, ahol szinte minden folyamatosan változik. Munkahelyek alakulnak át, technológiák jelennek meg egyik napról a másikra, a jövő pedig sokszor kiszámíthatatlanabb, mint valaha. Ebben a világban egyre többen beszélnek egy újfajta „intelligenciáról”: ez az AQ, vagyis az alkalmazkodóképességi hányados.
Az AQ tulajdonképpen azt mutatja meg, mennyire tudunk jól reagálni a változásra. Hogyan kezeljük a bizonytalanságot. Mit kezdünk azzal, amikor a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy elterveztük. Azok az emberek, akiknek magas az AQ-juk, nem feltétlenül tudnak mindent előre. Inkább rugalmasak. Képesek gyorsan tanulni, újratervezni és nyitottnak maradni akkor is, amikor a helyzet kényelmetlen.
A mindennapokban ez sokszor apró dolgokban jelenik meg. Például abban, hogy nem pánikolunk, ha egy tervünk borul. Vagy hogy kíváncsisággal reagálunk egy új feladatra ahelyett, hogy azonnal ellenállnánk. Az AQ egyfajta belső hozzáállás: nem a kontrollról szól, hanem arról, hogy képesek vagyunk mozogni a változó világban.
Talán ezért válik egyre fontosabbá. Ma már nem az számít igazán, hogy mennyire tudunk ragaszkodni a régi mintákhoz, hanem az, hogy mennyire tudunk fejlődni, amikor körülöttünk minden átalakul.
És jó hír, hogy az AQ nem velünk született adottság. Inkább egy szemlélet, amit gyakorlással lehet erősíteni. Egy kis nyitottsággal, kíváncsisággal és azzal, hogy néha megengedjük magunknak: nem baj, ha még nem tudunk mindent.
