Egy 87 évig tartó Harvard-tanulmány szerint van egy dolog, ami szinte minden hosszú, boldog élet közös nevezője: az emberi kapcsolatok minősége. Nem a genetika, nem a karrier és nem is a pénzügyi háttér számít elsősorban, hanem az, hogy mennyire vagyunk társasági szempontból „fittek”. Vagyis mennyire tudjuk ápolni a kapcsolatainkat, miként tudunk jelen lenni mások életében és időről időre jelezni: fontos vagy nekem.
A kutatás vezetője, dr. Robert Waldinger szerint ez nem azt jelenti, hogy mindig boldognak kell lennünk. Azt viszont igen, hogy minél jobban fektetünk a kapcsolatainkba, annál gyakrabban fog elérni bennünket a boldogság.
Sokan úgy érzik, nincs idejük erre. A napi rohanásban a kapcsolatok fenntartása könnyen háttérbe szorul. Waldinger mégis azt mondja: nem kell nagy dolgokra gondolni. Egy-egy apró gesztus is sokat számít. Például: gondolj valakire, akivel régen beszéltél, és írj neki egy üzenetet. Ennyi. Egy „Szia, most épp eszembe jutottál” típusú SMS nem tűnik nagy dolognak, de épp ezektől a kis figyelmességektől erősödnek a kapcsolataink.
Azok az emberek, akik rendszeresen tesznek ilyesmit, jobban kapcsolódnak másokhoz. Nem hagyják, hogy hónapok teljenek el szó nélkül. Ha épp utaznak valahova, felhívják az egyik barátjukat. Ha edzeni mennek, megbeszélik, hogy együtt menjenek. Nem külön időt szánnak a kapcsolatokra – egyszerűen csak beleszövik őket a hétköznapokba.
És ez az, ami hosszú távon számít. Nem a nagy gesztusok, hanem a következetes, emberi jelenlét. Mert nem attól lesz valaki társaságilag fitt, hogy hány barátja van a közösségi oldalakon. Hanem attól, hogy tényleges kapcsolatokat ápol. Akár egyetlen üzenettel is.
