Sokan hajszoljuk a boldogságot abban a hitben, hogy majd egy új munka, egy szebb otthon vagy egy nagyobb fizetés végre elhozza az elégedettséget. A pszichológiai kutatások azonban azt mutatják, hogy a boldogságunknak van egyfajta „alapértéke”, amit angolul happiness set point-nak neveznek. Ez azt jelenti, hogy mindenki rendelkezik egy viszonylag stabil boldogság szinttel, amihez idővel visszatér – függetlenül attól, hogy éppen nagy öröm vagy súlyos nehézség éri.
Ha például megnyerjük a lottót, néhány hónapig eufórikusak lehetünk, de a lelkesedés fokozatosan csillapodik, és boldogság szintünk visszatér a megszokott közelébe. Ugyanez igaz fordítva is: egy nehéz élethelyzet, például egy válás vagy baleset, erősen visszavetheti a közérzetünket, de hosszabb távon gyakran visszaállunk a korábbi szintre. A kutatások szerint ennek nagy része genetikai és személyiségbeli tényezőkkel magyarázható.
A jó hír az, hogy bár a „beállított érték” sokáig stabilnak tűnt, ma már tudjuk: bizonyos tudatos szokások képesek tartósan elmozdítani azt. A hála gyakorlása, a rendszeres mozgás, a másokkal való kapcsolódás vagy a mindfulness meditáció mind segíthet abban, hogy ne csak átmeneti örömöket éljünk át, hanem magasabb szinten rögzítsük a jóllétünket.
A happiness set point tehát nem kőbe vésett sors, inkább egy kiindulópont. Rajtunk múlik, hogy hogyan formáljuk: ha megtanulunk tudatosan figyelni arra, ami épít, akkor a boldogságunk szintje nemcsak visszapattan a régi értékre, hanem tartósan emelkedhet is. És ez talán sokkal megnyugtatóbb, mint várni egy nagy fordulatra az életben.
