Képzeld el, hogy kapsz évente ajándékba 64 napot. Nem nyaralást, nem lazsálást, hanem tiszta időt. Magadra. A kutatások szerint ezek a napok jelenleg stressz formájában vannak jelen az emberek életedben. De ott vannak – és ha ügyes vagy, ezekből akár extra “jóllét napokat” is varázsolhatsz.
A Penn State Egyetem kutatói szerint a mai középkorú felnőttek – 45 és 64 év közöttiek – évente átlagosan 64 nappal több stresszt cipelnek, mint a kilencvenes években élők. Ami rengeteg idő. Ez majdnem két teljes hónapnyi extra feszültség, teendő, agyalás, kimerülés.
És ez nem csak „korszakos hiszti”.
Teljesen reális okai vannak az extra stressznek. Manapság rengetegen érzik úgy, hogy két oldalról nyomja őket az élet. Egyrészt ott vannak a gyerekek, másrészt ott vannak szülők. Közben a munkában is a csúcson kéne teljesíteni.
Mi lett másabb, mint a 90-es években?
Természetesen a 90-es években is ott volt a felelősség: a gyerekek, a szülők, a munka – a mindennapi élet nyomása nem most kezdődött. Az életközepi szakasz sosem volt épp sétagalopp. A különbség nem abban van, hogy akkor nem volt nehéz, hanem abban, mennyire másként nehéz ma.
Ami változott, az főleg a környezet és a tempó. A 90-es években még voltak szünetek. Ha hazamentél a munkából, nagy eséllyel tényleg vége volt a munkanapnak. Nem csekkoltad az e-maileket este, nem kaptál értesítést a főnöktől vasárnap, nem kellett állandó online jelenlétet tartani. Ma viszont a határok elmosódtak. A munka nem ér véget, csak átköltözik a zsebedbe.
Emellett ott van a gazdasági bizonytalanság, ami most sokkal kiszámíthatatlanabbnak tűnik. A gyerekek jövője kérdésesebb, az ingatlanárak elszálltak, a nyugdíjrendszerrel kapcsolatos bizalom ingadozik. És miközben a szülői felelősség nem lett kisebb, az idősebb generáció gondozása is komplexebb lett – hosszabb élet, több egészségügyi kihívás, kevesebb állami támogatás.
Plusz jött a digitális túlterhelés. A 90-es években, ha nem akartál hírt hallani, nem kapcsoltad be a tévét. Ma már menekülni se lehet. Mindenhol képernyő, zaj, információ, összehasonlítás. Mindenki elérhető – és el is várják, hogy te is az legyél.
A stressz tehát nem új – de ma kevésbé lehet kiszállni belőle. És ez a folyamatos, megszakítás nélküli nyomás az, ami miatt ez a korszak most keményebb. Nem hiszti – rendszerprobléma.
Ezért fontos, hogy ne bűntudattal gondoljunk a pihenésre, hanem stratégiailag. Hogy a mostani világban tudatosan kell megteremteni azt a nyugalmat, ami korábban néha magától is megvolt. Szóval a felelősség nem lett több – csak a csend lett kevesebb.
De ennek nem muszáj így maradnia. Mert az a 64 nap ott van… Rajtad múlik, hogy változtatsz-e.
Egyre több mindenki jön rá, hogy a stresszt nem „kibírni” kell, hanem megérteni, és teret csinálni a fellélegzésnek. Egy rövid digitális szünet. Egy reggel telefon nélkül. Egy este, amikor nem e-mailekre válaszolsz, hanem csak leülsz valakivel beszélgetni – vagy csak csöndben lenni.
A világ nem fog lassítani helyetted, de te dönthetsz úgy, hogy mégsem pörögsz vele a végkimerülésig. Mert ezek a napok – ezek a stresszes, zaklatott, hajszolt napok – nem vesztek el. Még ott vannak. És ha kicsit átkeretezed őket, ha néha nemet mondasz, ha megengeded magadnak a lélegzetvételnyi szünetet, akkor visszaválthatod őket. Pihenésre. Figyelemre. Kapcsolatra. Életre.
A 64 nap tehát nem átok. Lehet ajándék is. Rajtad múlik.
