Gyakran hallani, hogy a boldogság a legfontosabb dolog az életben. Sok helyen ezt emelik ki célként, motivációként, sőt, sikerkritériumként is. Pedig ha egy kicsit közelebbről megnézzük, kiderül: nem biztos, hogy ez a legjobb iránytű.
A boldogság valójában csak egy szelete annak, amit teljes, kiegyensúlyozott életnek nevezhetünk. Egy érzelmi állapot, ami jön és megy – attól függően, hogyan alakulnak a mindennapok. Ez a fajta jó érzés fontos, de nem minden. A valódi jólét sokkal több rétegből áll, és ezek együtt adják azt az alapot, ami hosszú távon is fenntartható.
Ott van például az a tudatos, átgondolt elégedettség, amit nem feltétlenül érzünk nap mint nap, de mégis jelen van. Ez az, amikor valaki visszanéz az életére és azt mondja: „Összességében jól vagyok. Rendben vagyok.” Ez már nem pillanatnyi hangulat kérdése, hanem egy mélyebb megélés arról, hogy az életnek van értelme, iránya, és mi magunk is a helyünkön vagyunk benne.
És nem lehet figyelmen kívül hagyni a gyakorlati oldalt sem: mennyire vagyunk egészségesek, mennyire működik jól a testünk, mennyire bírjuk fejben a napi terheket. Az is számít, hogy milyen környezetben élünk – biztonságban érezzük-e magunkat, van-e mellettünk támogató közösség, hozzá tudunk-e férni azokhoz a lehetőségekhez, amik segítik az előrelépést.
A boldogság kétségkívül értékes, de ha kizárólag ezt keressük, könnyen szem elől téveszthetjük a teljesebb képet. Az igazi alapot nem a múló jó érzések adják, hanem a jólét – az, hogy testileg, lelkileg, kapcsolatilag is rendben vagyunk. Nem elég azt nézni, boldognak érezzük-e magunkat egy adott pillanatban; fontosabb kérdés, hogy hosszabb távon is kiegyensúlyozottan, egészségesen és biztonságban élünk-e. Ez az, ami igazán számít.
