A multitasking jól hangzik: könnyű elhinni, hogy ha több dologba fogunk bele egyszerre, akkor ügyesebbek vagyunk és gyorsabban haladunk. A kutatások mégis az ellenkezőjét mutatják. Az agyunk nem arra készült, hogy párhuzamosan kezeljen összetett feladatokat.
Amit mi multitaskingnak hívunk, az valójában gyors ugrálás az egyik teendőről a másikra. Minden váltás előtt egy pillanatra megtorpan a figyelem, újra kell rendezni a gondolatokat, és ez időbe kerül. A nap végére pedig meglepve vesszük észre, hogy sok energiát tettünk bele, mégis kevesebb teendőt végeztünk el, mint amennyit szerettünk volna.
Szakemberek szerint az ilyen váltásoknak mérhető költsége van. Lassul a teljesítmény, nő a hibalehetőség és romlik az a képességünk, ami összerendezi a figyelmet. Az agyunk fontos irányító funkciói nem tudnak egyszerre több komplex folyamatot párhuzamosan futtatni. Ha mégis így próbáljuk használni, az olyan, mintha egyetlen ösvényen próbálnánk két különböző úton elindulni. Kapkodás lesz belőle, nem haladás.
A mai világban különösen erős a kísértés, hogy többfelé figyeljünk. A telefon pittyen, a számítógépen felugrik egy új üzenet, közben e-mailt kell írni és ott vannak az egyéb feladatok is, amiket a határidő miatt épp be kellene fejezni. Könnyű azt gondolni, hogy mindenre egyszerre reagálni hatékony. Valójában az történik, hogy szétszakadunk a sok impulzus között. A koncentráció töredezetté válik, és a korábban természetes mély munka egyre ritkábban történik meg.
A kutatók azt találták, hogy a gyakori multitasking hosszabb távon sem előnyös. Fárasztja az agyat, növeli a mentális terhelést és még a tanulási folyamatokba is beleszól. Akik rendszeresen váltogatnak feladatot, sokszor rosszabbul teljesítenek olyan helyzetekben, ahol folyamatos és következetes figyelemre lenne szükség. A teljesítmény tehát nem azért csökken, mert valaki kevésbé ügyes, hanem mert a figyelem széthúzódik a sok apró inger között.
A megoldás egyszerűnek tűnik, mégis szokatlan lehet. Érdemes visszatérni ahhoz, hogy egyetlen feladatra figyeljünk, és csak akkor váltsunk, amikor a gondolatmenet lezárult. Sokszor már az is segít, ha egy rövid időre elengedjük a külső ingereket. Az agyunk hálás lesz érte. Jobban teljesít, tisztábban gondolkodik és kevesebb hiba csúszik be.
A fókusz tehát nem csak hatékonyabbá tesz, hanem “könnyebbé” is. Megtapasztalhatjuk, milyen érzés úgy dolgozni, hogy a gondolatunk nincs széthúzva. A multitasking ígérete csábító, de a teljesítmény nem az ígéretben van, hanem abban, ha egyszerre egy dologra figyelünk igazán.
