Van az úgy, hogy egyik pillanatban még minden rendben van, a következőben meg jön valami, ami fenekestül felforgatja a napodat – vagy akár az egész életedet. Ilyenkor szokott szóba kerülni a reziliencia, azaz a lelki ellenálló képesség, ami segít túljutni a nehézségeken. De van egy ennél is erősebb szemlélet: a proziliencia.
Ez nem csak arról szól, hogy jól bírod a strapát. Hanem arról, hogy előre gondolkodsz. Nem várod meg, míg beüt a krízis, hanem próbálsz úgy élni, hogy a lehető legkevesebb meglepetés érjen. A proziliencia olyan, mint amikor nem csak esőkabát van nálad, hanem már reggel tájékozódsz az időjárásról, és eleve úgy öltöztél fel, hogy ne érjen váratlanul, ha elromlik az idő. Nem pánikolsz, ha esni kezd – de az is lehet, hogy el sem ázol, mert időben átmenész a másik oldalra.
A mindennapokban ez azt jelenti, hogy nem hagyod, hogy az események sodorjanak, hanem igyekszel te formálni a saját utadat. Nem automatizmusból csinálod végig a hetet, hanem figyelsz arra, mire van hatásod, és élsz is vele. Ez nem valamiféle kontrollmánia – inkább tudatosság.
A jó hír az, hogy ez tanulható. Lehet edzeni a gondolkodásmódodat, a szokásaidat, a hozzáállásodat. Nem arról van szó, hogy meg kell jósolnod a jövőt, hanem arról, hogy nem lep meg annyira, ha valami váratlan történik. Mert fel vagy rá készülve – legalább fejben.
A proziliencia persze nem azt ígéri, hogy minden rendben lesz. De azt igen, hogy kevésbé ér váratlanul, ha mégis jön a vihar. És ettől az egész élet egy picit könnyebb, nyugodtabb, sőt: elégedettebb is lehet.
Szóval ha legközelebb azon kapod magad, hogy csak sodródsz az eseményekkel, állj meg egy percre. Gondold át, min tudnál változtatni előre. Ez az apró váltás hosszú távon sokat számíthat.
Mert nem az a cél, hogy mindig minden tökéletes legyen. Hanem hogy ne boruljunk fel, ha mégsem az.
