Ismerős az a nap, amikor végre lenne egy kis időd magadra, de előtte még „csak gyorsan” elpakolsz valamit?
Aztán a gyors elpakolásból lesz egy mosás. A mosásból egy konyhapult-törlés. A konyhapultból egy teljes hűtőellenőrzés. Közben válaszolsz két üzenetre, megkeresel egy számlát, és egyszer csak este 10 van.
Te pedig ott állsz, hogy megint nem sétáltál, nem pihentél, nem olvastál, csak valahogy eltűnt az este.
Erre mondja Parkinson törvénye, hogy a munka kitölti a rendelkezésére álló időt. Vagyis ha egy feladatnak nincs kijelölve a vége, akkor simán képes addig nőni, ameddig hagyod.
Ez elsőre nagyon produktivitás-szagúnak tűnhet, pedig életmód szempontból pont nem arról szól, hogy préselj még több dolgot a napodba.
Inkább arról, hogy legyen egy pont, ahol azt mondod: ennyi elég volt!
Például nem „ma este rendet rakok”, hanem „15 percig rendet rakok”. Nem „válaszolok az összes üzenetre”, hanem „10 percet adok az üzeneteknek”. Nem „ma mindent utolérek”, hanem „ma egy dolgot befejezek, a többi holnap is ott lesz”.
Ez nem lustaság. Ez határ.
Mert ha minden apró feladat korlátlan időt kap, akkor a pihenésed marad a nap végére. És ami mindig a nap végére marad, az nagyon könnyen elmarad.
Nem kell mindennek tökéletesnek lennie ahhoz, hogy elmehess sétálni. Nem kell makulátlan lakás ahhoz, hogy leülj vacsorázni. Nem kell nullára ürített inbox ahhoz, hogy időben lefeküdj.
Néha az egészségesebb életmód nem egy nagy új rutin. Nem egy szigorú rendszer. Nem egy újabb lista, amit kipipálhatsz.
Csak egy mondat: „Erre most ennyi időt adok.”
Próbáld ki!
