A hétvégén rendezték meg a II. Sárvári Vadkert Major terepfutó-versenyt. Nagyon jó hangulatú, családias esemény kerekedett. Amilyenek egyébként a sárvári versenyek szoktak lenni. Kicsit szubjektív bejegyzésben írom most le az élményeket (A szerk.).
Kezdjük a megérkezéstől. A verseny 11 óra körül indult. A sporttársak viszont a nevezés miatt előbb érkeztek. Ahogy mi is. Háromnegyed 10 körül már regisztráltunk. Mivel – sok más futóval együtt – nem neveztünk előre, így a helyszínen kellett kitöltenünk a szükséges papírokat, majd befizetnünk a 3 ezer 500 forintot. Azért volt ennyi, mert a helyszínen neveztünk. Előzetes regisztráció esetén 2 ezer 500 forint lett volna. Szóval, mi időben odaértünk, nem kellett sokat várnunk. Nem úgy a sporttársak többségének.
A regisztráció után jött az átöltözés és a melegítés
Kellemes volt az idő, így körbejártuk a Vadkert Majort és környékét. Sokan tettek hasonlóan. És nem csak a futók, ahogy tapasztaltam, rengetegen érkeztek az itteni állatsimogató miatt. Lovaglókat most nem nagyon láttam. Igaz, a négy évszakos pálya környékét ezúttal a futók népesítették be.
A verseny előtt a szervezők bemutatták a pályát, majd egy kis szünet után indult a “18 kilométeres” csapat. Nagyjából 20-30 induló lehetett. Ezután a indultunk mi, a “9 kilométeresek”. És utánunk jöttek az “5 kilométeresek”.
Erdőben, természetben futni nagyon kellemes. Különösen jó volt a terep itt, Sárváron. Persze az élményhez hozzájárult a kitűnő időjárás is. A terep változatos volt. Elfutottunk például a Rába mellett, a kiránduló erdőben és még a csónakázó tó partján is. Volt, ahol árkon kellett átmászni, máskor töltésen futottunk, de volt, hogy enyhén sáros terepen tocsogtunk. Ami egyébként nem rontott a verseny adta élményen. Sőt, kalandosabbá tette azt.
Az egyes távok útvonalait egyébként fehér szalagok és táblák is jelezték. A 18 és a 9 kilométeres ugyanazon az útvonalon ment. Előbbiek két kört teljesítettek.
A csapatról annyit, hogy a futók összetartók. És nagyon sportszerűek. Bátran kérdezhettem én is az előttem futótól. És kaptam is választ. Annak ellenére, hogy ilyenkor nem könnyű beszélgetni.
Az időmérés teljesen modern eszközzel történ. Mindenki kapott a kezére egy érzékelőt. Így elég volt elhaladni az egyes mérőpontok előtt. Szóval nem csak a hangulat volt kellemes, hanem a szervezés is profi. A családias légkör ellenére.
Bár szerintem a családias hangulat pont az értéke ennek az eseménynek.
A célba érkezve azonnal megkaptuk a kis kinyomtatott papírunkat. Ezen szerepelt az időnk. Így azonnal szembesülhettünk azzal, hogyan sikerült a verseny. Szerintünk a legtöbben egyébként nagyon jól teljesítettek. Ugyanis már az önmagában siker, ha valaki elindul egy ilyen versenyen.
Ezután jöttek a fotózkodások, és a szervezők még gulyással is készültek. A Vadkert Major udvarán vendégelte meg a futókat a Káldi Természetjáró és Tájékozódási Futó Sportegyesület, valamint a Sárvári Kinizsi Sportegyesület.
Összességében: remek természetközeli futóversenyt szerveztek Sárváron. És elvileg lesz folytatás, úgyhogy, ha szereted a futást és még a “zöld”-et is, akkor Neked is ott a helyed a következő Vadkert Major terepfutó-versenyen. Én valószínűleg ott leszek. De azért nézd meg azt is, milyen sportesemények lesznek még Sárváron.
