Sokan azért halogatják a rendszeres mozgást, mert fejben rögtön egy komplett edzésprogramot képzelnek el: átöltözés, edzőterem, egy óra izzadás, zuhanyzás, utazás haza. Így tényleg könnyű azt mondani, hogy „majd holnap”. Pedig lehet, hogy nem is ennyire bonyolult a dolog.
Az elmúlt évek kutatásai egyre inkább arra mutatnak rá, hogy a rövid, de intenzívebb mozgásoknak is komoly egészségügyi hatásuk lehet. A Norvég Tudományos és Műszaki Egyetem, vagyis az NTNU CERG kutatócsoportja szerint már heti 30 perc magas intenzitású mozgás is javíthatja az egészségi állapotot. Ez nagyjából napi 4-5 percet jelent, vagy körülbelül 10 percet minden második nap.
A lényeg nem az, hogy minél tovább tartson az edzés, hanem hogy közben tényleg dolgozzon a testünk. Akkor jó az intenzitás, ha érezhetően gyorsabban vesszük a levegőt, és már nem tudnánk kényelmesen végigbeszélgetni az egészet. Nem kell hozzá drága felszerelés vagy pulzusmérő. Egy tempós séta, pár gyorsabb lépcsőzés, egy rövid biciklis szakasz vagy néhány otthoni gyakorlat is elég lehet, ha közben kicsit kifulladunk.
Ulrik Wisløff, az NTNU professzora és a CERG vezetője szerint a szív- és érrendszeri fittség az egyik legjobb jelzője annak, milyen az aktuális és a jövőbeli egészségi állapotunk. A kutatók szerint a jó kardiofittség több mint 30, az életmóddal összefüggő betegség kockázatát csökkentheti, és a korai halálozás esélyét is mérsékelheti. Ilyen problémák közé tartozhatnak például a szív- és érrendszeri betegségek, a magas vérnyomás, a 2-es típusú cukorbetegség, az elhízással összefüggő panaszok, valamint egyes anyagcsere-problémák.
Az se mindegy, hogyan osztjuk el a mozgást. A szakértők szerint érdemesebb heti két-négy alkalomra bontani a rövid edzéseket, mert egy-egy intenzívebb mozgás után a vérnyomás és a vércukorszint szabályozása akár 24-48 órán át is kedvezőbb lehet.
A legjobb ebben az, hogy nem kell tökéletesnek lenni. Nem baj, ha az első alkalom csak pár perc. Nem baj, ha a gyors séta már elég kihívás. A fittség nem egyszeri nagy vállalás, hanem valami, amit apránként tartunk életben. Néha tényleg elég annyi, hogy felállunk, megmozdulunk, kicsit lihegünk, és már tettünk is valamit önmagunkért.
