Az egyre gyorsuló hétköznapok miatt a lassú nyaralás kevésbé élvezetes. Ha meg is tehetjük, hogy hosszú nyaralásra megyünk, a semmittevés varázsa néhány nap után általában elillan. Mivel a mindennapokban azt szoktuk meg, hogy egymást érik az ingerek, gyakorlatilag képtelenek vagyunk hosszú időt tölteni látszólag haszontalan dolgokkal. Vagyis a hosszú nyaralást se tudjuk úgy élvezni, ahogy azt kéne. Ami olykor sajnos belső feszültséget is okoz. Ez pedig nem kifejezetten az a hatás, amit egy nyaralástól elvárnánk.
Ezzel szemben a rövid és intenzív nyaralások boldoggá tesznek. Az ilyen vakációk alatt úgy kapjuk az ingereket, ahogy azok a mindennapokban is jönnek. Vagyis nincs hiányérzet. Megelégedéssel tapasztaljuk, hogy hasznosan töltjük a pihenésre fordított időt. És mivel a sok input eltereli a figyelmünket a mindennapokról, ezáltal a gondokról is könnyebben megfeledkezünk. Ez pedig jó érzés.
A koncentrált élmények, a variabilitás és az időhatékonyság érzete tehát manapság sokkal közelebb áll hozzánk, mint a lelassulós pihenés.
És, hogy mindez jó vagy rossz?
Ezt mindenkinek magának kell tudnia. A sok program élményt ad és kikapcsol, ami jó. Viszont azért azt is tudatosítani kell, hogy a lassú nyaralás se haszontalan. Azzal, hogy csak vagyunk és engedjük az agyunkat álmodozni, olykor sokkal többet teszünk a mentális jóllétért, mintha a programokat folyamatosan újabb programok követnék.
Talán ebben is az egyensúly a kulcs? Legyen olyan a nyaralás, ahol jut idő mindenre. Legyenek olyan élmények, amik intenzívek, de azért adjuk meg a lehetőséget a belsőnek is a regenerálódásra.
Mondjuk Sárváron. Ahol mindkettő kivitelezhető. Ha szeretnéd, lelassulsz, ha szeretnéd, koncentrált formában gyűjthetsz élményeket.
