A mindennapi tevékenységeink során az agyunk fókuszált munkát végez, ami rendkívül hasznos, ugyanakkor hátránya is lehet: bizonyos gondolatok nem kapcsolódnak össze, és így az összefüggéseket se biztos, hogy észrevesszük. Éppen ezért időnként szükség van olyan inkubációs folyamatokra, amikor az elme erőforrást áldozhat a feldolgozásra. Ezekben az időszakokban születnek az „aha” pillanatok, amikor váratlanul kreatív ötletek vagy régóta megoldatlan problémákra adott válaszok villannak be.
Ahhoz, hogy az agyunk képes legyen rendszerezni és összefésülni a rengeteg információt, fontos időt szánni a pihenésre. Olyan pillanatokra, amikor egyszerűen hagyjuk, hogy az elménk kalandozzon.
Azáltal, hogy a gondolataink szabadon szárnyalhatnak, a mentális háttérfolyamatok is hatékonyabbá válhatnak.
Persze nem feltétlenül kell passzívan „semmit tenni”. A fizikai aktivitás, például egy séta vagy más könnyed mozgás, szintén elősegítheti ezeket a folyamatokat. A testmozgás ugyanis serkenti az agyi véráramlást, ami fokozza az inkubációt és támogatja a kreatív gondolkodást.
A tudatos semmittevés tehát nem elvesztegetett idő, hanem egy kifejezetten hasznos eszköz arra, hogy feldolgozzuk a velünk történteket. Ilyenkor az elme teret kap arra, hogy strukturálja és rendszerezze a felhalmozott információkat. Ezáltal könnyebben megláthatjuk az összefüggéseket, amiket máskor talán észre se vennénk.
