Az idő múlása mindannyiunkat foglalkoztat. Ahogy telnek az évek, egyre erősebb bennünk a vágy, hogy kicsit megállítsuk, vagy legalábbis lelassítsuk a pillanatokat. De minél jobban küzdünk ezért, annál gyorsabbnak tűnik minden. Ismerős, ugye? Az a nagy rohanás, amikor épp csak pislogsz egyet, és már el is telt egy hét. Na, de van egy jó hír: egy kis tudatossággal mégiscsak tehetünk valamit.
Az agyunk nem egy svájci óra, nem ketyeg egyenletesen. Az időérzékelésünk attól függ, mennyi minden történik körülöttünk, milyen érzelmeket élünk meg és mennyire vagyunk figyelmesek. Amikor túl sok az inger, minden felgyorsul. Iszonyú tempóban érkeznek az információk, és mire felfognánk, már el is rohant a nap. Viszont ha kicsit visszaveszünk a tempóból és lelassítjuk az érzékelést, az idő is lassabbnak tűnik. Egyszerű, de hatásos trükk.
Képzeld el, hogy elmész egy csendes helyre. Egy erdőbe, egy gyógyfürdőbe, vagy csak leülsz otthon egy könyvvel a kezedben. A környezeted hirtelen kevésbé intenzív, az ingerek száma csökken és az agyad nem dolgozik túlórában. Ennek az a következménye, hogy a belső órád lelassul. Mintha kicsit több időd lenne, pedig ugyanannyi telik el.
Nem kell hozzá varázslat, csak egy kis mindfulness, tudatosság, meg az, hogy hajlandó legyél néha kiszállni a mókuskerékből. Ha állandóan a maximumon pörögsz, elrepülnek a napok. De ha időnként megengeded magadnak a lassítást, és kevesebb ingerrel veszed körül magadat, az idő is kicsit lassabban fog múlni. És lássuk be, ez elég jól hangzik.
