Volt már olyan időszakod, amikor minden rendben volt…, de valahogy mégsem érezted igazán jól magadat? Nem volt konkrét problémád, de nem is érezted azt, hogy igazán élsz? Na, ez az a fura, szürke zóna, aminek a tudomány külön nevet is adott: languishing. Egyfajta belső pangás ez, amikor nem vagy ugyan rosszul, de valahogy eltűnik a szikra. És épp ez az, ami szemben áll a flourishing-gel.
A flourishing szó szerint virágzást jelent, de nem a kertedre vonatkozik, hanem rád. Azokra a napokra, amikor nemcsak túl vagy a teendőkön, hanem valahogy minden klappol. Van kedved beszélgetni, alkotni, tanulni, nevetsz valamin, érzed, hogy haladsz valamerre…
Hogyan lehet ezt elérni?
A kutatások szerint a jóllétnek három alappillére van. Az első, hogy mit érzel nap mint nap – mennyire vagy elégedett az életeddel, mennyire van jelen az öröm, a hála, a boldogság. A második, hogy hogyan működsz pszichológiailag – van-e célod, érzed-e, hogy fejlődsz, dönthetsz-e saját magadról. A harmadik pedig a társas kapcsolatok – hogy tartozol-e valahová, számítasz-e másoknak, látsz-e értelmet abban, amit közösen csináltok.
Természetesen ez nem arról szól, hogy mindig minden tökéletes. Sokkal inkább arról, hogy a mindennapi működésünkben helyet kapjanak olyan dolgok, amik feltöltenek, amik értelmet adnak és amik valós kapcsolatokhoz kötnek minket.
A flourishing nem egy végállomás, amit egyszer elérsz és kipipálsz, hanem inkább egy irány – amerre érdemes elindulni, újra meg újra.
Szóval ha most épp azt érzed, hogy minden „oké”, de semmi nem igazán jó, akkor lehet, hogy épp csak egy kis virágzásra van szükséged. Kezdhetsz akár azzal is, hogy megkérdezed magadtól: ma mi adott örömöt? Miben éreztem, hogy én irányítok? És kihez volt igazi kapcsolódásom?
Próbáld ki, és kapcsolj át az autopilot üzemmódból.
