Általában úgy gondolunk az alvásra, mint egy pihenő üzemmódra. A valóság viszont az, hogy az agy ilyenkor is aktívan dolgozik – méghozzá meglepően céltudatosan. A Genfi Egyetem friss kutatása először mutatta ki közvetlenül, hogy alvás közben az agy nemcsak rendszerezi az emlékeket, hanem válogat is közöttük – és ezt nem véletlenszerűen teszi.
Mélyalvásban az agy elzárva van a külvilágtól, így ilyenkor a saját belső folyamataira tud koncentrálni. A hippocampus újrajátssza a nap során szerzett tapasztalatokat az agykéreg felé, ahol eldől, mi maradjon hosszú távon. Ez a belső kommunikáció lehetővé teszi, hogy az emlékek ne csak megmaradjanak, hanem meg is erősödjenek.
Ami igazán izgalmas, hogy az agy előnyben részesíti azokat az emlékeket, amikhez jutalom vagy pozitív érzelem kapcsolódik. Vagyis nemcsak az a fontos, mit élünk át napközben, hanem az is, hogyan érezzük magunkat közben. Az örömteli, sikeres élmények sokkal nagyobb eséllyel kerülnek be a hosszú távú memóriába. Ezeket az agy „érdemesnek” tartja a megőrzésre.
Az új felfedezés nemcsak az emlékezés működéséről mond sokat, hanem a tanulásról és a motivációról is. A pozitív élmények nem pusztán jó érzéseket hagynak maguk után, hanem konkrét biológiai előnnyel is járnak: az agy mélyalvásban is visszanyúl hozzájuk és megerősíti azokat.
Úgy tűnik, a jól működő emlékezethez nem elég a gyakorlás vagy az ismétlés… Szükség van a pozitív visszacsatolásra is.
