Sokszor úgy gondolunk az identitásunkra, mintha az egy stabil, belső tulajdonság lenne. Mintha először ki kellene derülnie, kik is vagyunk valójában, és csak utána tudnánk ennek megfelelően élni. A pszichológiai kutatások azonban gyakran ennek az ellenkezőjét mutatják. Az emberek identitása meglepően rugalmas. Nem egy fix, változhatatlan kép, hanem inkább egy történet, amit folyamatosan frissítünk magunkról.
Ebben a történetben a cselekedeteink fontos bizonyítékként működnek. Az agyunk figyeli, mit csinálunk rendszeresen, és ebből következtet arra, hogy milyen embernek számítunk. Ha valaki rendszeresen ír, idővel könnyebben gondol magára íróként. Ha gyakran mozog, egy idő után természetes lesz számára, hogy sportos emberként tekintsen magára. Nem feltétlenül azért, mert belül hirtelen megváltozott, hanem mert a saját viselkedése ezt az üzenetet erősíti meg.
Ez a logika a hétköznapi életmódváltásoknál is jól látszik. Vegyük például a lassú életmódot, a slow livinget. Sokan úgy érzik, hogy ehhez először teljes szemléletváltásra van szükség. Mintha előbb egy nyugodtabb, tudatosabb emberré kellene válni, és csak utána lehetne lassítani az élet tempóján.
A gyakorlatban viszont gyakran pont fordítva történik. Valaki elkezd apró dolgokat másképp csinálni. Nem sietve issza meg a reggeli kávét, hanem leül vele pár percre. Időt hagy egy sétára a nap közepén. Nem próbál egyszerre három dolgot intézni, hanem egyetlen feladatra figyel. Ezek elsőre csak apró viselkedésbeli változások. Mégis, idővel elkezdik formálni azt, ahogyan az ember saját magára néz.
Néhány hét vagy hónap után már nem csak arról van szó, hogy néha lassítasz. Sokkal inkább arról, hogy úgy gondolsz magadra, mint valakire, aki tudatosabban él. A viselkedés lassan identitássá válik.
Itt kapcsolódik be az a gondolat is, ami mostanában az interneten a „delulu” mém formájában terjed. A félvicces mondat, hogy „delulu is the solulu” arra utal, hogy néha segít egy kicsit előre elhinni magunkról azt, amivé válni szeretnénk. Nem arról van szó, hogy figyelmen kívül hagyjuk a valóságot, hanem arról, hogy nem várunk arra a pillanatra, amikor majd teljesen készen állunk.
A viselkedésünk sokszor hamarabb változik meg, mint az önképünk. Ha azonban következetesen olyan dolgokat teszünk, amik egy bizonyos irányba mutatnak, az identitásunk lassan követi ezt az irányt. Így válik egy-egy apró döntésből idővel egy új történet arról, hogy kik vagyunk. És néha valóban elég egy kicsit előbb elhinni ezt a történetet, hogy elkezdjen valósággá válni.
