Van az a pont, amikor egy fotel már nem fotel, hanem ruhatároló. Az étkezőasztal lassan postázatlan levelek, töltők, bögrék és „majd elrakom” tárgyak gyűjtőhelyévé válik, az íróasztalon pedig alig marad egy tenyérnyi szabad felület. Ismerős? Ilyenkor könnyű azt érezni, hogy nemcsak a lakás van káoszban, hanem a fejünk is.
Ez nem teljesen véletlen. A környezeti pszichológia azt vizsgálja, hogyan hat ránk a körülöttünk lévő tér, és ebben a vizuális rendetlenségnek is lehet szerepe. Az agyunk ugyanis folyamatosan dolgozza fel a látott információkat. Egy zsúfolt környezetben több tárgy, forma és részlet verseng a figyelmünkért, még akkor is, ha tudatosan nem foglalkozunk velük. Ez különösen akkor lehet fárasztó, amikor amúgy is koncentrálnunk kellene, például munka vagy tanulás közben.
A rendetlenség ráadásul sokszor nem csupán látvány. Egy halom számla, egy kupac mosatlan vagy a sarokban várakozó dobozok könnyen befejezetlen feladatokat jelképezhetnek. Mintha a környezet apró üzeneteket küldene: ezt még meg kell csinálnod, ezt se felejtsd el. Ettől pedig csökkenhet az az érzésünk, hogy kézben tartjuk a dolgokat. Márpedig a kontrollérzet fontos szerepet játszik abban, mennyire élünk meg egy helyzetet stresszesnek.
Mindez persze nem azt jelenti, hogy a nyugodt élet titka a makulátlan, magazinfotóhoz illő lakás. Van, aki kifejezetten jól érzi magát könyvkupacok, növények és személyes tárgyak között. Nem ugyanaz a „rendetlenségküszöbünk”, és nem is kell annak lennie.
A jó hír az, hogy nem szükséges nagytakarítást rendezni ahhoz, hogy könnyebbnek érezzük a teret. Néha elég rendet rakni azon az egy asztalon, ahol dolgozunk, elpakolni néhány szem előtt lévő tárgyat vagy felszabadítani egy felületet. A cél nem a tökéletesség, hanem az, hogy amikor körbenézünk, ne újabb feladatokat lássunk mindenhol, hanem egy olyan teret, amelyben egy kicsit könnyebb megérkezni.
