Amikor jóllétről beszélünk, gyakran rögtön az egyéni szokások jutnak az eszünkbe. Aludjunk eleget, mozogjunk rendszeresen, együnk kiegyensúlyozottan, gyakoroljuk a hálát, figyeljünk a légzésünkre, próbáljunk jelen lenni. Ezek valóban fontos dolgok. A testünk és az idegrendszerünk meghálálja, ha törődünk vele. De a jóllét ennél nagyobb kép.
Nem csak az számít, mit teszünk önmagunkért, hanem az is, milyen kapcsolatok vesznek körül bennünket. Az ember társas lény, még akkor is, ha néha a legnagyobb vágyunk egy csendes délután egyedül. A biztonságos kapcsolatok, a közösséghez tartozás érzése, a támogatás és az, hogy van kivel megosztani az örömöt vagy a nehézséget, mélyen hat arra, hogyan vagyunk. Egy jó beszélgetés, egy figyelmes kérdés vagy az érzés, hogy nem vagyunk egyedül, sokszor többet ad, mint gondolnánk.
A jóllét harmadik fontos része a környezetünk. Nem mindegy, milyen terekben élünk, dolgozunk, pihenünk. A természet különösen erős hatással lehet ránk. Egy séta a fák között, a víz közelsége, a friss levegő vagy akár csak az, hogy egy kicsit kiszakadunk a betonból és a képernyők közül, segíthet lelassulni. Ilyenkor nem kell „teljesíteni” a pihenést. Elég jelen lenni.
És van még egy réteg, amiről ritkábban beszélünk: az, ami túlmutat a hétköznapi működésen. Van, akinek ezt a spiritualitás adja, másnak a hit, az elcsendesedés, a művészet, a természetben megélt kapcsolódás vagy az az érzés, hogy az élete része valami nagyobbnak. Nem kell ezt mindenkinek ugyanúgy megneveznie. A lényeg az, hogy a belső iránytűnknek is szüksége van figyelemre.
A holisztikus jóllét tehát nem arról szól, hogy tökéletesen étkezünk, minden nap meditálunk, mindig nyugodtak vagyunk, és közben hibátlanul egyensúlyban tartjuk az életünket. Sokkal inkább arról, hogy észrevesszük az összefüggéseket. A testünk hat a lelkünkre. A kapcsolataink hatnak a biztonságérzetünkre. A környezetünk hat az idegrendszerünkre. Az értékeink és a belső kapaszkodóink hatnak arra, hogyan éljük meg a mindennapokat.
A jóllét nem egyetlen szokás eredménye. Inkább egy finom háló, amiben benne van az alvás, az étkezés, a mozgás, a kapcsolódás, a természet, a csend, a belső kapaszkodók sora és az, hogy érezzük: van helyünk a világban. Ha ebből akár csak egyetlen területen elkezdünk egy kicsit jobban figyelni magunkra, az gyakran a többire is hat. Mert nem különálló részekből állunk. Egy egész emberként próbálunk jól lenni.
