Sokan érezzük úgy egy nehezebb időszak után, mintha nemcsak fáradtabbak lennénk, hanem valahogy „öregebbek” is. A Yale Egyetem kutatóinak friss eredményei szerint ebben lehet némi igazság. A tudósok ma már nemcsak azt nézik, hány gyertya kerül a születésnapi tortára, hanem azt is, hogyan öregszik a szervezetünk belülről. Ezt nevezik biológiai életkornak, amit egyebek között a DNS-ben bekövetkező apró kémiai változások alapján tudnak mérni. Az ilyen mérések közé tartozik az úgynevezett epigenetikai óra, például a GrimAge, amely a kutatások szerint sokszor jobban jelzi az egészségi állapotot és az élettartam esélyeit, mint a naptári életkor.
A Translational Psychiatry című szaklapban megjelent Yale-tanulmányban 444, 19 és 50 év közötti ember adatait vizsgálták. A résztvevőktől vérmintát vettek, hogy megmérjék a biológiai öregedés jeleit, emellett kérdőívekkel felmérték a stressz-szintjüket és a lelki ellenálló képességüket is. Az eredmények alapján a tartós stressz valóban felgyorsíthatja a szervezet öregedését. Azoknál, akik magasabb krónikus stresszről számoltak be, több, gyorsabb öregedésre utaló jel jelent meg és gyakrabban mutatkozott például fokozott inzulinrezisztencia is.
A jó hír viszont az, hogy a stressz nem ugyanúgy hat mindenkire. A kutatók azt találták, hogy azok, akik jobban tudták szabályozni az érzelmeiket, illetve erősebb önkontrollal rendelkeztek, ellenállóbbnak bizonyultak a stressz káros hatásaival szemben. Vagyis nem arról van szó, hogy soha nem szabad idegesnek, túlterheltnek vagy kimerültnek lennünk. Inkább arról, hogy érdemes megtanulnunk, hogyan térjünk vissza az egyensúlyba.
Ez lehet egy séta munka után, néhány mély levegő egy feszült beszélgetés előtt, rendszeres alvás, naplóírás, sport, terápia vagy egyszerűen az, hogy nem reagálunk azonnal minden helyzetre. A Yale kutatói szerint a lelki egészségünkbe fektetett energia a testünk működésére is hatással lehet. Magyarul: nem tudunk minden stresszt kiiktatni az életünkből, de sokat tehetünk azért, hogy ne a stressz irányítson minket.
