Mielőtt beülünk egy új kávézóba, megnézzük az étlapot, az árakat, a fotókat és a véleményeket. Mire odaérünk, már tudjuk, melyik süteményt fogjuk kérni, hol a legszebb a fény és melyik asztalnál érdemes ülni. Gyakorlatilag csak egy apróság hiányzik: maga az élmény.
Nem csak a kávézókkal csináljuk ezt. Egy film előtt elolvassuk a kritikákat, egy utazás előtt végiggörgetjük a „kihagyhatatlan” helyeket, egy randi előtt pedig néha annyi mindent megtudunk a másikról, hogy az első találkozás inkább tűnik szóbeli vizsgának, mint ismerkedésnek. Mintha minden új helyzethez járna egy használati útmutató.
Persze érthető. Az agyunk szereti, ha kiszámítható a világ. Folyamatosan előrejelzéseket készít arról, mi fog történni, és ezek segítenek gyorsabban dönteni, kevesebb energiát pazarolni. Ráadásul a tájékozódás tényleg hasznos: nem kell vakon lefoglalnunk egy drága szállást, vagy két órát sorban állnunk valamiért, ami végül nem is érdekel.
Csakhogy van különbség aközött, hogy felkészülünk valamire, és aközött, hogy előre végignézzük az egészet mások szemével. Ha már húsz fotón láttuk a naplementét, lehet, hogy a valódi látványt is azokhoz mérjük. Ha minden étteremről tudjuk, melyik a „kötelező” fogás, nehezebben hallgatunk a saját kíváncsiságunkra. A sok információ nemcsak segít választani, hanem néha észrevétlenül helyettünk is választ.
És van még valami: amikor mindenki értékel, rangsorol, ajánl, könnyen elhisszük, hogy létezik egyetlen helyes módja az élményeknek. A legjobb brunch, a legszebb kilátás, a város legizgalmasabb utcája. Pedig ami másnak életre szóló pillanat, nekünk lehet teljesen átlagos. És fordítva. Néha épp az válik emlékké, amit senki nem ajánlott: egy véletlen beszélgetés, egy eltévedés, egy fél órával hosszabb séta, mert rossz helyen szálltunk le.
A pszichológiában a várakozás és az újdonság különösen érdekes páros. A várakozás önmagában is lehet örömforrás, az újszerű élmények pedig jobban megragadhatják a figyelmünket. Nem arról van szó, hogy a spontán döntések mindig jobbak. Egy rosszul sikerült vacsora nem lesz értékesebb pusztán attól, hogy meglepetés volt.
De talán nem is kell minden percünket optimalizálni. Néha elég úgy belépni egy könyvesboltba, hogy nem tudjuk, melyik könyvvel jövünk ki. Vagy elindulni egy ismeretlen utcán, mert megtetszik a neve.
A meglepetés nem tűnt el az életünkből. Csak egyre ritkábban hagyunk neki helyet.



