A karácsonyi stressz nem az ünneptől jön, hanem az elvárásoktól. Sokan mondják, hogy „imádom a karácsonyt, csak az odáig vezető időszakot ne kellene átélni”. Ez nem véletlen. A karácsony előtti feszültség ritkán az ünnepről szól. Nem a családi találkozók, nem az együtt töltött idő és általában nem is az ajándékok azok, amik igazán kimerítenek minket.
A legtöbb stresszt az elvárások termelik ki. Az a belső nyomás, hogy mindennek rendben kell lennie. Hogy legyen idő mindenre, legyen hangulat, legyen türelem, legyen tökéletes az asztal, az ajándék, a reakciónk, sőt, maga az ünnepi érzés is. Mintha a karácsony nem történhetne meg csak úgy, hanem bizonyítanunk kellene, hogy jól csináljuk.
Kutatások a stressz és az ünnepi időszak kapcsolatáról azt mutatják, hogy ilyenkor nem a feladatok száma nő meg drasztikusan, hanem az érzelmi terhelés. Ugyanazokat a dolgokat csináljuk, mint máskor, csak közben azt érezzük, hogy „ennek most különösen jól kell sikerülnie”. Ez a gondolat folyamatos készenléti állapotban tartja az idegrendszert, és észrevétlenül fáraszt el.
A karácsonyi stressz egyik sajátossága, hogy nehéz róla beszélni. Hiszen hogyan lehetne kimondani, hogy valami nyomaszt, aminek elvileg örömet kellene szereznie? Emiatt sokan inkább magukban tartják, és próbálnak még egy kicsit többet teljesíteni. Pedig a feszültség nem attól csökken, hogy még egy feladatot kipipálunk.
Érdekes módon azok a pillanatok, amikre később jó szívvel emlékszünk, ritkán a „jól megszervezett” részek. Sokkal inkább azok, amikor valami nem lett tökéletes, mégis tudunk rajta nevetni. Amikor nem sikerült minden a terv szerint, de volt benne emberi mozgástér. Ezek a helyzetek nem gyengítik az ünnepet, hanem élhetőbbé teszik.
Szakmai szemmel nézve a karácsony előtti feszültség nem kudarc vagy gyengeség, hanem egy természetes reakció egy túlterhelt időszakra. A probléma nem az, hogy stresszt érzünk, hanem az, hogy ezt személyes hibaként értelmezzük. Mintha rosszul csinálnánk az ünnepet, holott valójában csak túl sok elvárást hordozunk egyszerre.
Talán az segít a legtöbbet, ha idén nem azt kérdezzük magunktól, hogy „minden rendben lesz-e”, hanem azt, hogy mi az, amiből egy kicsit el lehet engedni. Nem azért, mert nem fontos, hanem mert az ünnep nem a tökéletességtől lesz emlékezetes, hanem attól, hogy jelen tudunk benne lenni.
