Van az a pillanat, amikor belépsz valahová, megérzel egy ismerős illatot és hirtelen már nem is igazán ott vagy. Hanem a nagymamád konyhájában, egy régi nyaraláson vagy éppen a gyerekkori otthonodban. Pedig csak valaki almás pitét sütött, vagy megcsapott az eső utáni föld illata.
Az emlék nem feltétlenül pontos. Talán már azt se tudod, hány éves lehettél, vagy pontosan mi történt. Az érzés viszont meglepően erős. Mintha egy pillanatra visszakaptál volna valamit abból az időből.
És ennek bizony tudományos magyarázata is van.
A jelenséget Proust-effektusnak nevezik, Marcel Proust francia író nyomán, aki egy teába mártott sütemény ízén keresztül idézte fel a múltját.
A kutatók régóta vizsgálják, miért kapcsolódnak az illatok ilyen szorosan az emlékeinkhez. Egy 18 vizsgálat eredményeit összegző elemzés szerint az illatok által előhívott személyes emlékek átlagosan érzelmileg intenzívebbek lehetnek és gyakrabban vezetnek vissza a gyerekkorba, mint más emlékeztető ingerek.
Persze ez nem jelenti azt, hogy minden illat mögött különleges történet lapul. De vannak szagok, amelyekhez egészen személyes érzések kapcsolódnak.
Talán ezért szeretjük annyira az évszakok jellegzetes illatait is.
Ősszel a nedves falevelekét, a sült gesztenyéét, a fahéjas süteményekét. Télen a fenyőét és a frissen hámozott mandarinét. Nyáron pedig a naptejét, a frissen nyírt fűét vagy egy kiadós zápor utáni levegőét.
És ami az egyik embernek kellemes nosztalgia, az a másiknak lehet teljesen közömbös. Hiszen nem feltétlenül maga az illat különleges, hanem az, amit valamikor átéltünk mellette.
Ebben van valami egészen szép. Miközben folyamatosan fényképezünk, videózunk és próbáljuk megőrizni életünk fontos pillanatait, az emlékezetünk néha egészen más dolgokat raktároz el.
Egy vasárnapi ebéd illatát. Egy régi ház jellegzetes szagát. A reggeli kávéét egy különösen jól sikerült nyaraláson.
Talán érdemes néha tudatosan is figyelni ezekre az apróságokra. Nem azért, hogy minden élményből emléket gyártsunk, hanem mert lehet, hogy éppen egy teljesen átlagos délután illata lesz az, ami húsz év múlva újra mosolyt csal az arcunkra.
