A modern élet egyik furcsa sajátossága, hogy januárban nagyjából ugyanazt várjuk el magunktól, mint júniusban. Ugyanakkor kelünk, hasonló tempóban dolgozunk, ugyanúgy próbálunk edzeni, társasági életet élni és produktívak maradni. A természet közben egészen más ritmusban működik. Télen visszavesz, tavasszal felpörög, nyáron kitágul, ősszel pedig lassan rendeződni kezd. Miért gondoljuk, hogy ránk ez egyáltalán nincs hatással?
Pedig van. A szervezetünk működését erősen befolyásolja a fény, elsősorban a napi világos és sötét időszakok váltakozása. A szemünkön keresztül érkező fényjelzések segítik a belső óránk, vagyis a cirkadián ritmus szabályozását. Ez többek között az alvásunkra, az éberségünkre, a hormonális működésünkre és még az étvágyunkra is kihat. Amikor télen később világosodik és korábban sötétedik, teljesen érthető, ha hajnalban nehezebb kipattanni az ágyból. Nyáron viszont a hosszabb nappalok miatt sokan természetesen aktívabbnak érzik magukat.
A szezonális élet persze nem azt jelentené, hogy télen három hónapra bekuckózunk, nyáron pedig minden nap hajnali ötkor futni indulunk. Inkább azt, hogy egy kicsit rugalmasabban kezeljük a saját rutinjainkat. Télen több alvást, lassabb reggeleket és több regenerációt engedhetnénk magunknak. Tavasszal jó időszak lehet új szokások bevezetésére és az aktivitás fokozására. Nyáron kihasználhatjuk a hosszú világos estéket szabadtéri mozgásra és társasági programokra. Ősszel pedig természetesebb lehet újra rendszert vinni a napokba.
Persze nem mindenki reagál ugyanúgy az évszakokra. Az egyéni kronotípus, az életkor, a munkaidő és az életmód legalább ennyit számít. Mégis érdemes megfigyelni, hogy az év különböző időszakaiban mire vágyik a testünk. Lehet, hogy nem mindig több fegyelemre van szükségünk. Néha egyszerűen arra, hogy ne ugyanazt a tempót várjuk el magunktól februárban, mint egy világos júniusi estén.
