Sokunk fejében ott él az a jól ismert kép: ha több pénzünk lenne, boldogabbak lennénk. Jobb lakás, menőbb telefon, egzotikus nyaralás – mintha a jólét egyenlő lenne a jól-léttel. De egy friss nemzetközi kutatás most elég erőteljesen rácáfol erre az elképzelésre.
Nem kell “vastag” bankszámla ahhoz, hogy valaki igazán elégedett legyen az életével.
A Barcelonai Autonóm Egyetem (ICTA-UAB) és a McGill Egyetem közös tanulmánya közel 3 ezer embert kérdezett meg a világ különböző pontjain – olyan őslakos és helyi közösségek tagjait is, ahol a pénz nem igazán mozgatórugója a mindennapoknak. Ezek az emberek főként a természetből élnek, kevésbé függnek a piacgazdaságtól, és a modern, iparosodott világhoz képest egészen más értékek mentén szervezik az életüket.
És hogy mit mutatnak az eredmények? Ezekben a közösségekben – annak ellenére, hogy sok háztartásnak alig van készpénzes bevétele – az emberek életelégedettsége kifejezetten magas. Az átlagos elégedettségi pontszám 6,8 volt egy 0-tól 10-ig terjedő skálán, de volt olyan helyszín, ahol a boldogság szintje még a skandináv országokét is túlszárnyalta.
Akkor mégis mi tesz boldoggá?
A kutatók szerint egyértelmű: az anyagi javak nem feltétlenül szükségesek a jó élethez. Ez nem azt jelenti, hogy a pénz teljesen felesleges – hiszen bizonyos alapszükségletek kielégítéséhez kell –, hanem azt, hogy az igazi elégedettség sokkal mélyebb, emberibb tényezőkből fakad.
Korábbi kutatások és megfigyelések alapján valószínű, hogy a következők játszanak kulcsszerepet:
- Erős családi és közösségi kapcsolatok
- A természet közelsége és a vele való kapcsolat
- Spirituális, vallási vagy kulturális gyökerek
- A mindennapok kis örömei és ritmusa
Mindezek olyan dolgok, amiket sokan pont akkor veszítenek el, amikor a „jobb élet” reményében a városba költöznek, vagy a karrier és a fogyasztás oltárán feláldozzák a szabadidőt, a társas kapcsolatokat vagy a belső békét.
Mit tanulhatunk ebből?
A kutatás eredményei nem arra biztatnak, hogy mindenki költözzön egy erdő szélére és dobja el a bankkártyáját. Inkább arra, hogy újra kellene gondolnunk, mit is jelent számunkra a boldogság. Tényleg az újabb kütyü, a még jobb fizu vagy az újabb és újabb egzotikus utazás a cél? Vagy inkább az, hogy legyen időnk egymásra, magunkra és arra, ami valóban fontos?
Az üzenet világos: a tartós életelégedettség nem (csak) a gazdasági növekedésen múlik. És ez reménykeltő – különösen egy olyan korban, amikor egyre sürgetőbbé válik a fenntarthatóság kérdése. Ha kevesebbel is lehet boldognak lenni, talán a jövő nem is olyan sötét.
