Néhány éve a minimalizmus még azt jelentette, hogy mindent bézs dobozokba rendezünk, megtartunk három tökéletes pólót és lehetőleg úgy néz ki a lakásunk, mintha senki sem élne benne. Az underconsumption, vagyis a tudatos alulfogyasztás ennél jóval hétköznapibb. Nem arról szól, hogy kevesebb tárgyunk legyen, hanem arról, hogy végre használjuk is azt, ami már megvan.
Ez elsőre nem hangzik forradalminak. Mégis meglepően nagy váltás egy olyan online kultúrában, ahol évekig a „haul”, az újdonság és a következő kötelező darab diktálta a tempót. Az underconsumption szemléletében teljesen rendben van ötödik éve ugyanazt a kabátot hordani, addig használni egy sampont, amíg tényleg elfogy, vagy nem lecserélni a működő telefont csak azért, mert megjelent egy újabb modell. A cél nem a tökéletesen minimalista élet, hanem a tárgyaink élettartamának meghosszabbítása.
A trend mögött persze nem csak környezettudatosság van. A Boston Consulting Group 2026-os, több mint húszezer európai fogyasztót vizsgáló felmérése szerint közel kétharmaduk igyekszik visszafogni a fogyasztását, 53 százalék pedig aggódik a mindennapi pénzügyei miatt. A kutatásból az is kiderül, hogy még egy 10–15 százalékos váratlan jövedelem növekedés esetén is sokan inkább megtakarítanának, mintsem többet költenének.
Talán ezért is érdekes, hogy az underconsumption nem ugyanaz, mint a klasszikus minimalizmus. Nem kell kidobni harminc bögrét azért, hogy csak négy maradjon. Sőt, ha már megvannak, éppen az a logikus, hogy használjuk őket. Nem szükséges kapszula gardróbot vásárolni ahhoz, hogy kevesebbet vásároljunk. A leginkább „underconsumption” döntés sokszor egyszerűen az, hogy nem veszünk semmit.
Ebben van egy kis irónia is. Az internet nagyon könnyen csinál vásárlási trendet abból is, ami eredetileg a vásárlás visszafogásáról szólt. Elég pár „must have” tárolódoboz, újratölthető flakon vagy tökéletes vászontáska, és máris ott tartunk, ahonnan elindultunk. Éppen ezért az underconsumption akkor működik igazán, ha nem új esztétikaként, hanem gyakorlati szokásként tekintünk rá.
Van benne valami felszabadító. Egy foltos kedvenc pulóver, egy javított táska vagy egy majdnem üres arckrém hirtelen nem az igénytelenség jele, hanem annak bizonyítéka, hogy egy tárgy betölti a feladatát. És talán ez a trend legjobb része: nem kell hozzá új eszköz, új applikáció vagy újabb életmódprogram. Elég körülnézni otthon, és feltenni egy nagyon egyszerű kérdést: tényleg szükségem van még valamire, vagy csak megszoktam, hogy mindig van következő?
