Gyakran hallani, hogy az emberek azért hagyják ki a családi nyaralást, mert a gyerekük még pici, így amúgy sem emlékezne semmire az ott töltött napokból. Ha ezzel még egyet is értenénk – bár a későbbiekben erre az érvre is kitérünk majd kicsit részletesebben -, akkor sem lenne ésszerű csak emiatt otthon maradni.
Ez az érvelés azért sem a legjobb, mert nem alapozhatjuk a döntéseinket mások emlékeire. Attól még, hogy neki nem lesznek konkrét emlékei a nyaralásról, neked lesznek, te minden jó élményt fel tudsz majd idézni, és fogsz tudni mesélni is neki ezekről az időkről, nem beszélve a nyaralás alatt készített fotókról. Ezeket később, akár már felnőve ő is bármikor előveheti, és közvetve, de nosztalgiázhat majd ezekről az időkről. A gyermekkorban történt dolgok, az emlékek még akkor is, ha csak elmesélés útján tudunk róla, nagyon is fontosak lesznek majd a későbbiekben.
No, de lássuk csak, mikortól is vannak emlékeink a gyerekkorunkból. A tudósok egyetértenek abban, hogy nagyjából 3-4 éves korunktól kezdődően vagyunk képesek konkrét emlékképeket is visszaidézni a gyerekkorunkból.
De hiába felejti el a gyerek az ennél korábbi emlékeit, ez még nem jelenti azt, hogy nincsen rá hatással, és ezzel meg is érkeztünk a lényeghez. Attól, hogy nincsenek konkrét emlékeink, még a velünk történt események, emlékek közvetett módon, de hatással vannak ránk. Beépülnek a személyiségünkbe, a részünkké lesznek, közvetett módon, de formálni fognak minket. Gondolunk itt például arra, hogy azok a gyerekek, akikkel a szüleik egészen kicsi koruk óta utaznak, nagy valószínűséggel rugalmasabbak lesznek, könnyebben fognak tudni alkalmazkodni a változásokhoz, illetve nyitottabbak lesznek a világra.
A fiatalabb korban történt utazás sok mindent meghatározhat a gyermek életében. Habár tudatosan nem tudjuk felidézni az adott környezetet, de később visszatérve ugyanoda, még érezhetjük azt, hogy otthonosabban mozgunk a helyen, egyszóval valami megmagyarázhatatlanul kellemes érzés foghat el minket.
Ne engedjük hát el ezeket a lehetséges jó emlékeket. Pakoljuk fel az egész családot a kicsitől a nagyig, és gyűjtsük a közös élményeket, amiket mindenki a maga módján raktároz majd el és dolgoz fel.
